Elhunyt Karunk nyugalmazott adjunktusa, dr. Sipos Béláné dr. Rédey Katalin (1947-2025)

Dr. Sipos Béláné dr. Rédey Katalin 1970-ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ipar szakán, majd egy rövid vállalati kitérőt követően 1971-ben, az első pionírokkal csatlakozott a Pécsett induló kihelyezett tagozathoz, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának jogelődjéhez. A statisztika munkacsoportba került és rögtön a munka sűrűjébe, hatalmas óraszámban oktatott és mellette egyik motorja volt a folyamatos tananyagfejlesztésnek, írt jegyzetet, programozott jegyzetet, több, mint egy tucat példatárhoz dolgozott ki feladatokat. Társszerzője volt a második világháborút követően elsőként megjelent magyar nyelvű ökonometria témájú tankönyvnek, amely végre leszámolt „az ökonometria egy burzsoá áltudomány” sztereotípiával (Ökonometriai alapvetés, Tankönyvkiadó 1987). Jelentős fejezeteket írt a tanszéki közösség által készített 1993-as, illetve 2007 -es tankönyvekben és a hozzájuk tartozó segédanyagokban. Legendás volt munkabírása és precizitása, amit Sipos Kati átnézett, abban nem maradt már hiba. Sokezer diákja jó szívvel emlékszik alapos, jól érthető előadásaira, szigorú, de mindig emberséges, a hallgatót kollégának tekintő vizsgáztatására. A statisztika módszertanát fontosnak és hasznosnak tartotta és igyekezett mindezt a hallgatókkal is elhitetni. 

1972-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját, melyben a modern, mintavételes statisztika eszközrendszerével elemezte az iparvállalatok kapacitáskihasználását. A mikroszintű termelési függvények témakörében már akkor megjelentek tanulmányai a Statisztikai Szemlében, amikor a statisztikát csak a népgazdasági számbavétel eszközének tekintették. Munkját Fényes Elek Nívódíjjal, Kiváló Munkáért kitüntető jelvénnyel, Fényes Elek Emlékéremmel és a „Pécsi Közgazdászképzésért” emlékplakett aranyfokozatával ismerték el. 2007-ben, 36 tanév után vonult nyugdíjba, de egészen haláláig tagja maradt a Kar és a statisztikusok baráti közösségének. 

2020-ban az aranydiplomájának átvételekor ezt nyilatkozta a BCE Jubileumi Évkönyvében: „Büszke vagyok a szakmai munkámra, családomra, gyermekeimre, unokáimra.” Mi, egykori tanítványai, majd évtizedeken keresztül kollégái vagyunk büszkék arra, hogy munkatársai, társszerzői, barátai lehettünk, emlékét megőrizzük!